Ἴκαρος

ἴκελος

Ἴκελος
ἴκελος, η, ον [] semblable à, dat. Il. 11, 467, etc. ; Hés. Sc. 198 ; Hdt. 3, 81 ; Hpc. Epid. 3, 1082 ; gén. Pd. P. 2, 141.
Étym. R. indo-europ. *ueik-, ressembler, v. *εἴκω 1 ; cf. εἴκελος.