ἰσοέτηρος

ἰσοετής

ἰσοζυγέω-ῶ
ἰσο·ετής, ής, ές [] dont la durée égale l’année : τὸ ἰσοετές, Plin. H.N. 25, 102, plante qui reste verte toute l’année.
Étym. ἴ. ἔτος.