κακοήθεια
κακοήθευμακακοήθεια, ας
(ἡ) [κᾰ]
1 mauvaise habitude,
Xén. Cyn.
13, 16 ||
2 mauvais caractère,
méchanceté, Plat. Rsp. 348d ; Arstt. Rhet. 2, 13, 3,
etc. ; au plur.
Eschn. 23, 43
||
3 caractère mauvais (d’un
mal) c. καχεξία, Diosc. 3, 106 ||
E Ion. -ηθίη, Démocr. (Stob. Fl. 10, 68).
Étym.
κακοήθης.