καναχής

καναχίζω

καναχισμός
καναχίζω [ᾰᾰ] (seul. impf. 3 sg. poét. κανάχιζε) retentir, résonner, Il. 12, 36 ; Od. 10, 399 ; Hés. Sc. 373.
Étym. καναχή.