καρχαρίας

καρχαρόδους

καρχαρόδων
καρχαρ·όδους, ους, ουν, gén. -όδοντος [χᾰ] aux dents aiguës, acérées, Il. 10, 360 ; 13, 198 ; Hés. O. 602, 794 ; Th. 175 ; Ar. Vesp. 1031 ; Arstt. H.A. 2, 1.
Étym. κ. ὀδούς.