κατενδύω

κατενήνοθε

κατενθεῖν
κατ·ενήνοθε, 3 sg. descendre sur, tomber sur, flotter sur, acc. Hés. Sc. 269 ; Hh. Cer. 208.
Étym. cf. ἐπενήνοθε et παρενήνοθε.