κενεαυχής

κενέϐρειος

κενεηγόρος
κενέϐρειος, ος, ον, de bête morte, El. N.A. 6, 2 ; τὰ κενέϐρεια, viande de bête morte, charogne, Ar. Av. 538.
Étym. p.-ê. p. *κενενέϐριος, de κενός, νεϐρός.