κερουχίς

κεροῦχος

κεροφόρος
κεροῦχος, ος, ον :
1 c. le préc. Babr. 45, 5 ||
2 ὁ κ. cordage servant à maintenir la vergue, et destiné à porter le dauphin, Phérécr. (Sch.-Ar. Eq. 762).
Étym. κέρας, ἔχω.