κιξάλλης

κιόκρανον

κιονικός
κιό·κρανον, ου (τὸ) [ῑᾱ] p. dissimil. p. κιονόκρανον, Xén. Hell. 4, 4, 5 ; Plat. com. 2-2, 641 Mein. ||
E Dans une inscr. att. CIA. 1, 322, a, I, 29 (409 av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 92, 15.