κλειτορίς

κλειτός

κλεῖτος
κλειτός, ή, όν :
1 illustre, célèbre, Il. 3, 451, etc. ; Od. 6, 54 ||
2 digne d’être vanté, superbe, magnifique, Il. 1, 447, etc. ; Pd. P. 10, 51, etc. ||
E Fém. -ός, Oracl. (Hdt. 5, 92).
Étym. vb. de κλείω.