κνησίχρυσος

κνῆσμα

κνησμόνη
κνῆσμα, ατος (τὸ)
1 raclure, rognure, Hpc. 238, 32 ; El. V.H. 13, 45 ||
2 action de gratter, Anth. 6, 233 ; p. ext. démangeaison, Xén. Conv. 4, 28 (var. κνῆμα).
Étym. κνάω.