κόλασις

κόλασμα

κολασμός
κόλασμα, ατος (τὸ)
1 châtiment, peine, Ar. (Bkk. p. 105, 2) ; Xén. Cyr. 3, 1, 19 ; Plut. M. 17b, Crass. 10, etc. ||
2 excitation, attouchement, Alciphr. 1, 38.
Étym. κολάζω.