Κομμένιος

κόμμι

κομμίδιον
κόμμι (τὸ) [] tantôt indécl. Hdt. 2, 86 ; Hpc. 343e, Art. 538 ; Diosc. 1, 63 ; Gal. 11, 488, etc. ; tantôt gén. κόμμεως, Hpc. Art. 358f ; dat. κόμμει, Diosc. 1, 79 ; Gal. 13, 428, ou κόμμιδι, Crobyl. fr. 3, gomme.
Étym. mot arabe.