κυφόνωτος

κυφός

κῦφος
κυφός, ή, όν [] courbé en avant, voûté, Ar. Ach. 703 ; γήραϊ κυφός, Od. 2, 16, ou διὰ γῆρας, DL. 6, 92, courbé par la vieillesse.
Étym. v. le suiv.