λαῖτμα
Λάϊτοςλαῖτμα (τὸ)
1 abîme de la mer,
gouffre ; λ. θαλάσσης, Od. 4, 504, etc. ;
ἁλὸς λ. Il.
19, 267, etc. ; abs. Od. 5, 409 ; Thcr. Idyl. 13, 24 ||
2 la mer, p. opp. à la terre, A. Rh.
1, 1299.
Étym.
Étymol. obscure ; cf. p.-ê. λαιμός.
-->