λειφαιμία

λείφαιμος

λειχήν
λείφ·αιμος, ος, ον :
1 qui perd son sang, Empéd. 343 Mullach (sous la forme λίφαιμος) ||
2 qui devient exsangue ou pâle, Hpc.
Étym. λείπω, αἷμα.