λεπτότριχος

λεπτουργέω-ῶ

λεπτουργής
λεπτουργέω-ῶ :
1 travailler finement, faire des ouvrages délicats, Plut. Æmil. 37, etc. ||
2 fig. subtiliser, Eur. Hipp. 923 ; Plat. Pol. 262b.
Étym. λεπτουργός.