λευκοθρᾳκία ἄμπελος

λευκόθριξ

λευκοθώραξ
λευκό·θριξ, gén. -τριχος (ὁ, ἡ) [ῐχ] à cheveux blancs, d’où, p. anal.
1 à crinière blanche, Call. Cer. 120 ||
2 à toison blanche, Ar. Av. 971 ; Str. 784.