λυχναψία

λυχνεῖον

λυχνέλαιον
λυχνεῖον, ου (τὰ) chandelier ou lampe, Phérécr. (Ath. 700c) ||
E Dans une inscr. att. CIA. 2, 678 b, 33, 13 et z, 78 (378/366 av. J.-C.) ; v. Meisterh. p. 40.
Étym. λύχνος.