μακρῶς
μάκρωσιςμακρῶς, adv.
1 longuement, Antiph. (Com. fr.
3, 149, etc.) ; t. de pros. avec
une syllabe longue, DH. 5, 75 Reiske, etc.
||
2 au loin, Arstt. Probl. 11, 20 ||
Cp. -οτέρως, Hpc. 75b, etc. ; Arstt. Rhet. 3, 10 ; ou -οτέρω, Plat. Soph. 258c ; Arstt. Probl. 11, 20. Sup. -οτάτω, Lgs 3, 17.
Étym.
μακρός.