μᾶρον

μαρούλιον

Μάρπησσα
μαρούλιον, ου (τὸ) laitue, plante potagère, A. Tr. 2, 156 ; Geop. 12, 1, 2.
Étym. p.-ê. p. ἀμαρούλιον, du lat. amarus.