μαρτυρητέον

μαρτυρία

μαρτύριον
μαρτυρία, ας () []
1 action de rendre témoignage, de déposer son témoignage, Ar. Eq. 1316 ; Plat. Leg. 937a ||
2 déposition d’un témoin, témoignage, Od. 11, 325 ; Hés. O. 280 ; Plat. Conv. 179b ; Dém. 1266, 16 ; Arstt. (Pol. 8, 3, 11, etc.).
Étym. μάρτυς.