Μέγας

μεγασθενής

Μεγασθένης
μεγα·σθενής, ής, ές, c. μεγαλοσθενής, en parl. des dieux, Pd. O. 1, 25 ; Eschl. Eum. 61, etc. ; d’un oracle, Eschl. Ch. 270, etc.
Étym. μέγας, σθένος.