μελικτής

μελιλώτινος

μελίλωτον
μελιλώτινος, η, ον [ῐῐ] fait de mélilot, Phérécr. et Alex. (Ath. 73a, 678c) ; μελιλώτινον λαλεῖν, Phérécr. fr. 25 Mein. avoir un parler doux comme le mélilot.
Étym. μελίλωτος.