μηκωνικός

μηκώνιον

μηκωνίς
μηκώνιον, ου (τὸ)
1 suc de pavot, opium, Hpc. 407, 39 ; Th. H.P. 9, 8, 2 ||
2 méconium, excrément des enfants nouveau-nés, Hpc. 409, 25 ; Arstt. H.A. 7, 10.
Étym. μήκων.