νεω·κόρος, ου (ὁ, ἡ) gardien d’un temple, Xén. An. 5, 3, 6 ; Plat. Leg. 759b ; Anth. 11, 324 ; Jos. B.J. 5, 9 ; au fém. Paus. 2, 10, 4 ; en parl. d’une ville, NT. Ap. 19, 35 || E Neutre νεωκόρον, Man. 4, 215. Étym. νεώς, κορέω.