νεόθηκτος

νεοθηλής

νεόθηλος
νεο·θηλής, ής, ές, qui tète depuis peu, Anth. 9, 274.
Étym. ν. θηλή.
νεο·θηλής, ής, ές, jeune, frais, Il. 14, 347 ; Hh. Merc. 82 ; Hés. Th. 576 ; Anacr. (El. N.A. 7, 39) ||
E Dor. νεοθαλής [] Pd. N. 9, 48 ; Eur. I.A. 188, etc.
Étym. ν. θάλλω.