νυμφαγωγία

νυμφαγωγός

νυμφαία
νυμφ·αγωγός, ός, όν [ᾰγ] qui conduit la fiancée à son époux, Eur. I.A. 610 ; Plut. M. 329e ; Luc. Her. 5.
Étym. νύμφη, ἄγω.