νυμφικῶς

νύμφιος

Νύμφις
νύμφιος, ος, ον :
I adj.
1 qui est une jeune épouse, Eur. I.A. 741 ||
2 de noces, Pd. P. 3, 16 ||
II subst.
1 fiancé, Eschl. Sept. 757 ; Xén. Cyr. 4, 6, 5 ; Plut. Alc. 8 ||
2 jeune époux, Il. 23, 222 ; Od. 7, 65 ; Soph. O.R. 1358.
Étym. νύμφη.