νήχυτος

νήχω

νῆψις
νήχω, nager, Od. 5, 375, 399 ; 7, 280 ; Hés. Sc. 317, etc. ||
Moy. νήχομαι (ao. part. fém. νηξαμένη) m. sign. Od. 14, 352 ; Hés. Sc. 211 ; Plut. M. 1063b, etc. ; τὰ νηχόμενα, Anth. 11, 199, les poissons ||
E Prés. inf. épq. νηχέμεναι, Od. 5, 375 ; impf. poét. νῆχον, Od. 7, 280 ; 3 sg. νῆχε, Od. 5, 399 ; fut. moy. réc. νηχήσομαι, Sib. 2, 209 ; 12, 343.
Étym. νέω 2.