ὀχεία

ὀχεῖον

Ὄχεμος
ὀχεῖον, ου (τὸ)
1 étalon, Arstt. H.A. 6, 18 ; Plut. Lyc. 15, M. 98c ; particul. coq, Arstt. G.A. 1, 21, 10 ||
2 lieu où l’on entretient les étalons, Lycurg. (Harp.).
Étym. ὀχεύω.
ὀχεῖον, ου (τὸ) c. ὄχημα, Din. (Harp.).
Étym. ὀχέω.