ὀχληρός
ὀχληρώδηςὀχληρός, ά, όν :
1 importun, fatigant,
ennuyeux, en parl. de pers. Eur. Hel. 452, etc. ; Plat. Rsp. 569a, etc. ; en parl. de choses,
Hdt. 1, 186 ;
Isocr. 260d, etc. ; Hdn 3, 5, 3, etc. ||
2 tumultueux, turbulent,
Suid. ||
Cp. -ότερος, Dém. 427, 20 ; sup.
-ότατος, Isocr.
79d ;
Arstt. Nic.
4, 11.
Étym.
ὄχλος.