ὀδύσσομαι
ὄδωδα*ὀδύσσομαι (seul.
pf. pass. 3 sg.
ὀδώδυσται et ao.
moy. ὠδυσάμην [ῠ])
I act.
1 intr. (à l’ao. et au pf.)
se fâcher, être irrité contre, dat.
Il. 6, 138,
etc. ; Od.
1, 62, etc.
||
2 tr. (à l’ao.) irriter,
acc. Hom.
Ep. 6, 8 ;
Anth. 9, 117
||
II pass. être irrité, Od.
19, 407 ||
E Pf. pass. 3 sg.
ὀδώδυσται, Od.
5, 423. Moy.
ao. 2 sg. ὠδύσαο [ῠ] Od. 1, 62 ; 3 sg. ὠδύσσατο,
Hés. Th.
617 ; 3 pl.
ὀδύσαντο, Il.
6, 138 ; part.
ὀδυσσάμενος, Il.
8, 37.
Étym.
ὀδύνη.