οἰκίον
οἴκισιςοἰκίον, ου
(τὸ) d’ord.
au pl. Il.
6, 15, etc. ;
Od. 2, 154,
etc. ; Hés.
O. 744 ;
Hdt. 1, 35,
etc. ; rar.
au sg. Call.
fr. 198 ; Anth.
6, 203, habitation, demeure,
en gén. A. Lib.
6, 3 ; 14, 2,
etc. ; en parl. des
animaux, nid d’aigle, Il.
12, 221 ; d’abeilles, de guêpes,
Il. 12, 168 ;
16, 261.
Étym.
dim. d’οἶκος.