οἴκοθι

οἴκοι

οἶκόνδε
οἴκοι, adv. sans mouvem.
1 à la maison, Il. 24, 240 ; Hés. O. 3, 63 ; Soph. O.R. 1123 ; Xén. Cyr. 6, 1, 10 ; Plat. Rsp. 371a, etc. ||
2 dans son propre pays, Soph. O.C. 759 ; Isocr. 414e.
Étym. locat. de οἶκος.