οἰκονόμος

οἰκόπεδον

οἰκοποιός
οἰκό·πεδον, ου (τὸ)
1 emplacement d’une maison, Eschn. 26, 9 ; Xén. Vect. 2, 6 ; Plat. Leg. 541c ||
2 p. suite, construction en gén., maison, Thc. 4, 90 ; Pol. 15, 23, 10.
Étym. οἶκ. -πεδον ; cf. γήπεδον, δάπεδον.