οἰκουρία
οἰκουρικόςοἰκουρία, ας
(ἡ)
I garde d’une maison,
Eur. H.f.
1373 ||
II action de rester à la
maison, d’où :
1 vie sédentaire
ou retirée, Plut. M. 465d, etc. ||
2 oisiveté, inaction,
Plut. Cor.
35 ||
E Dor. οἰκορία, Pd. P. 9, 35.
Étym.
οἰκουρός.