ὀγκηθμός

ὀγκηρός

ὀγκηρῶς
ὀγκηρός, ά, όν, volumineux, gros, enflé, gonflé, Hpc. 106d ; Arstt. Probl. 24, 10 ; fig. τὸ ὀγκ. Arstt. Nic. 4, 7, l’enflure ; en parl. du style, D. Phal. § 176 ||
Cp. -οτερος, Arstt. Probl. 10, 54.
Étym. ὄγκος.