ὀπαδέω-ῶ
ὀπάδησιςὀπαδέω-ῶ [ᾱ]
(seul. prés. et impf.
sans augm. ὀπάδεον) suivre,
accompagner : τινι, etc. Il. 2, 184 ; ἅμα τινί,
Od. 7, 165,
181 ; Hés. Th. 80 ; μετά τινι, Hés. O. 228, qqn ; fig. en parl. de choses,
Il. 5, 216,
etc. ; Od.
8, 237 ||
E Épq. et ion. ὀπηδέω,
Il. 5, 216 ;
Hh. Ap.
530 ; Hés.
O. 228 ;
Thgn. 933 ;
Call. Del.
19 ; impf.
ὀπήδεον, Il.
2, 184 ; Od.
19, 398.
Étym.
ὀπηδός.