ὄπτομαι

ὀπτός

ὀπυίω
ὀπτός, ή, όν :
1 rôti, grillé, Od. 4, 66 ; 16, 443 ; 22, 21 ; Eschl. Ag. 1097 ; Eur. Cycl. 58 ; Crat. (Ath. 385d) ; Plat. Rsp. 404c ||
2 p. ext. cuit, en parl. de briques, Hdt. 1, 179 ; de fer, Soph. Ant. 475 ; cf. Xén. An. 2, 4, 12 ; πρὸς τοῦ ἡλίου, Xén. Œc. 16, 13, desséché par le soleil ||
Sup. ὀπτότατος, Crat. l. c.
Étym. p.-ê. pré-grec ; cf. ὀπτάω.
ὀπτός, ή, όν, visible, Luc. Lex. 9.
Étym. vb. d’ὄψομαι.