ὀξυλάϐη

ὀξυλαϐής

ὀξύλαλος
ὀξυ·λαϐής, ής, ές [ῠᾰ] qui saisit vivement l’occasion, vif, actif, Arstt. H.A. 9, 34, 3.
Étym. ὀ. λαμϐάνω.