ὀξυπείνης

ὀξύπεινος

ὀξυπέπερι
ὀξύ·πεινος, ος, ον [] qui a une faim aiguë, Démonic. (Ath. 410d) ; Antiph. (Ath. 47b) ; Arstt. H.A. 9, 34 ; fig. πρός τι, Plut. M. 512 ; Cic. Att. 2, 12, 2, affamé de qqe ch.
Étym. ὀ. πεῖνα.