παχυμέρεια

παχυμερής

παχυμερῶς
παχυ·μερής, ής, ές [ᾰῠ] formé de parties épaisses, gros, épais, Arstt. Probl. 3, 14 ; τὸ παχυμερές, DL. 7, 142, partie dense ||
Cp. -έστερος, T. Locr. 100e ; Arstt. Cæl. 3, 5, 8 ; sup. -έστατος, Plut. M. 877.
Étym. π. μέρος.