πανάκη

πανακήρατος

πανακής
παν·ακήρατος, ος, ον [ᾰᾰᾰ]
1 non souillé, Syn. Hymn. 8, 41 ||
2 inaltérable, immortel, Nonn. Jo. 6, 200.
Étym. π. ἀκήρατος.