παναπενθής

παναπήμων

παναπηρής
παν·απήμων, ων, ον, gén. ονος [ᾰᾰ] qui ne cause aucune douleur, aucun mal à, dat. Hés. O. 809 ; Anth. 9, 525.
Étym. π. ἀπήμων.