Πάνδροσος

πάνδυρτος

πανδυσία
πάν·δυρτος, ος, ον :
1 tout à fait lamentable, Eschl. Pers. 940 ||
2 plaintif (le rossignol) Soph. El. 1077.
Étym. π. *δύρομαι, cf. πανόδυρτος.