πάγκληρος

πάγκοινος

παγκοίνως
πάγ·κοινος, ος, ον, commun à tous, Pd. O. 6, 107 ; Eschl. Sept. 608, etc. ; Soph. Ant. 1119, etc. ; Eur. Tr. 425.
Étym. π. κοινός.