παννύχιος

παννυχίς

Παννυχίς
παν·νυχίς, ίδος () [ῠῐδ]
1 fête de nuit, Hdt. 4, 76 ; Eur. Hel. 1365 ; Plat. Rsp. 328a ||
2 nuit entière, Soph. El. 92 ||
3 veille, Phil. 2, 484, etc.
Étym. π. νύξ.