παραπληκτίζω

παράπληκτος

παραπλήξ
παρά·πληκτος, ος, ον :
1 frappé de démence, Soph. Aj. 230 ; Mélanipp. 4, 4 Bgk ||
2 atteint d’une paralysie partielle ou légère, Hpc. Aër. 287.
Étym. παραπλήσσω.