Παραποτάμιοι

παραποτάμιος

παραπράσσω
παρα·ποτάμιος, ος, ον [ιᾰ]
1 situé près d’un fleuve, Hdt. 2, 60 ; Eur. Bacch. 872 ||
2 qui vit ou séjourne près des fleuves, Hdt. 8, 34 ; Arstt. H.A. 9, 46, 2 ; DS. 3, 8.
Étym. π. ποταμός.